- Fruzsi! El fogsz késni ha nem kelsz most már fel. - kopogott be sokadszorra Apám mire nyűgösen fejemre húztam a takarót. - Vagy vigyem a vizes lavort? - kérdezte mire én idegesen ültem fel az ágyamon.
Nyögvenyelősen kimásztam az ágyból majd az ajtóhoz lépve kiléptem azon. A konyha felé igyekezve hirtelen megtorpantam ahogy Kai ajtaja előtt elhaladtam. Visszalépve egyet mosolyogva vettem tudomásul hogy drága bátyám se hajlandó felkelni. Hirtelen ördögi vigyor váltotta fel a kedves mosolyom majd lábujjhegyen beosonva a hason fekvő Kai mellé léptem. Elszámoltam háromig majd felugrottam az ágyra ás Kai hátán kezdtem taposni.
- Yaah! Nehéz vagy! - nyögte alig halhatóan mire én csak elnevettem magam és folytattam amit csináltam. Hirtelen lerántott maga mellé így már egymás mellett feküdtünk.
- Hmm. - adta a rövid választ de én tovább kérdezgettem.
- És mit csináltál? - tettem fel a kérdést mire Kai lassan kinyitotta a szemeit így farkas szemet néztünk.
- Nem tudtam este aludni így kimentem az erdőbe. - mondta végül.
- Farkas alakban? - tettem fel egy újabb kérdést.
- Ühüm . - mondta miközben egy óriásit nyújtózkodott. - Gyere menjünk reggelizni. - mondta majd felpattant és végül engem is felhúzott.
Ahogy kiértünk a konyhába már kint várt minket a pirítós meg a bögre kávé és kakaó.
- Jó reggelt fiatalok. - köszönt anya mosolygósan.
- Jó reggelt. -köszöntünk egyszerre Kai-val majd egymás mellé leülve elkezdtük enni a reggelit.
Amint megreggeliztem gyorsan a fürdőbe rohantam mert már nem volt sok időm. Pár perc alatt megmostam a fogam így átadtam a helyiséget Kai-nak és a szobámba siettem. A szekrényemből kivettem az egyenruhám majd gyorsan felvettem. Az órára nézve megállapítottam hogy pont időben kész lettem így felkapva táskám kimentem a nappaliba és egy hangos köszönés után elindultam az iskolába. Fülessel a fülemben mentem a buszmegállóig és szerencsére 1-2 percen belül jött is és mivel ez a környék nem valami forgalmas rajtam kívül csak pár ember volt a buszon. Utazás közben az erdőt néztem az ablakból ugyanis mivel az erdő szélén van a házunk egy darabig az erdő mellett megy a busz. Nagyon szerettem itt lakni mivel csöndes és tiszta volt , nem lehetett a járművek idegesítő hangjára kelni minden reggel és ezért a levegő is sokkal tisztább és frissebb volt. Amikor az erdőben voltam akkor voltam igazán boldog.
Mikor a buszról való gyönyörű fás kilátást felváltotta a sok épület és rengeteg ember ugyanúgy a kedvem is megváltozott. Leszállva a buszról semmitmondó tekintettel haladtam az iskola kapui felé. Körülöttem a gyerekek mind barátokkal jöttek iskolába, beszélgettek és nevetgéltek. Én voltam az egyetlen aki egyedül volt és lerít rólam hogy ki vagyok közösítve. De engem nem érdekelt, minél előbb végezni akartam az iskolával hogy aztán munkát kereshessek, így kénytelen voltam eltűrni a többiek bántalmazásait és gúnyolódásait.
Belépve az iskolába a szekrényemhez mentem majd miután beraktam a kardigánom és a még nem kellő füzeteim az osztályom felé vettem az irányt. Mikor beléptem senki se hederített rám így teljes nyugodtsággal ültem a padomba. Pár perc múlva már be is csöngettek és a tanár is belépett a terembe így elkezdődött az óra.
Az utolsó előtti órámig semmi nem történt így azt hittem hogy a mai nap nyugisan ér véget de a szünetben csalódnom kellett mikor a szekrényemhez mentem néhány füzetért. Az egész szekrény tele volt valamiféle színes trutyival ami persze a kardigánomat is ellepte meg a füzeteimet is. Szemeimbe könnyek gyűltek és az egész testem remegni kezdett a dühtől de kisebb sóhajokkal végül lenyugtattam magam és a raktár felé vettem az irányt hogy egy vödröt és egy rongyot hozva kitudjam takarítani a szekrényt. A lépcsőn mentem volna le mikor valaki hirtelen meglökött hátulról én pedig legurultam a lépcsőn.
- Áh. - nyögtem hirtelen az oldalamban szúró fájdalom miatt.
Nagy nehezen feltápászkodtam és a lépcső teteje felé néztem de már nem volt ott senki. Kicsit elszédültem így a mosdóba mentem hogy kicsit felfrissítsem magam. A tükörbe nézve nem láttam semmi külső sérülést a fejemen és ahogy megnéztem a testemen se volt csak pár kék folt. Hirtelen meghallottam a csengő hangját így visszasiettem az osztályba ahol megint csak senki se vet rólam tudomást.
Mikor vége lett az utolsó órának a raktárból felhoztam a rongyot és a vödröt amibe töltöttem egy kis vizet. A kardigánomat és a füzeteket egy zacskóba tettem majd kipucoltam szekrényt. Mikor végeztem felkapva a szatyrot elindultam a buszmegállóhoz.
Ahogy felszálltam a buszra az oldalam egyre jobban kezdett fájni de megpróbáltam másra terelni a gondolataim. Egy fél órás utazás után leszálltam a buszról és elindultam a házunk felé.
Már nem voltam messze a háztól mikor hirtelen oly mértékben elkezdtem szédülni hogy már szabályosan hányingerem lett. Fejemet fogva próbáltam csillapítani de egyszerűen nem akart elmúlni. Megpróbáltam tovább menni de ahogy léptem kettőt hirtelen mintha egy zsibbadást éreztem volna az agyamban a fülemben meg egy erős sípolás volt aztán minden elsötétült.
Álmomban mindenféle jelenetet láttam amikben fiúkkal voltam. És ezek a fiúk nem voltak mások mint Xiumin, Chanyeol és Kai. Viszont az utolsó kép amit láttam az egy bizonyos csók volt ahol nem látszódott a fiú arca így nem tudtam melyikük lehet az.
Mikor kinyitottam a szemem egy aggódó tekintetű Kai nézett rám. Tekintetem hirtelen kezemre tévedt amit Kai szorosan fogott.
- Fruzsi, felébredtél? Várj, hívom az orvost. - mondta azzal elengedve a kezem ki is rohant de pár pillanat múlva vissza is jött nyomában az orvossal.
- Jó napot kisasszony. Megvizsgáltuk , agyrázkódása van és a bordái is megvannak repedve. Eltudja mondani hogy mi történt? Netalán leesett valahonnan? - kérdezte az orvos.
- Hát öhmm... az iskolában voltam ... mikor le akartam menni a lépcsőn, és mintha egy lökést éreztem volna a hátamon majd legurultam. - gondoltam vissza a történtekre.
- Lelöktek? Ki volt az? - ugrott fel hirtelen Kai idegesen.
- Nem tudom. - ráztam a fejem.
- Értem. Mindenesetre a mai napon még bent tartjuk és holnap reggel már hazamehet. - mondta az orvos ahogy a korlapra írt valamit majd köszönés után távozott, így Kai-val kettesben maradtunk.
Épp nyitotta volna a száját hogy mondjon valamit mikor hirtelen ajtónyílásra kaptuk a fejünket.
Mikor megláttam Xiumint az ajtóban szemeim rögtön felragyogtak és a szám is mosolyra kunkorodott.
- Na ,hogy vagy te lány? Tudod hogy ránk hoztad a frászt? - kérdezte ahogy mellém lépett és megsimogatta a hajam.
- Oppa, mit keresel itt? -kérdeztem miközben felnéztem rá.
- Hogy hogy mit? Én találtalak meg és hoztalak be a kórházba. - mondta majd leült az ágy szélére és úgy figyelt engem mosolyogva.
- De hát nem Kai volt? - kérdeztem miközben az említettre néztem.
- Nem. Xiumin talált meg téged, engem meg felhívott és rögtön idejöttem. - mondta karba font kezekkel.
- Ó, értem. De oppa, nem iskolában kellett volna lenned? - jutott hirtelen eszembe.
- Hát... volt egy kis dolgom. - válaszolt Xiu zavartan fejét vakarászva.
- Milyen dolgod? - kérdezte Kai szemöldökét felhúzva.
- Hamarosan megtudjátok. - vigyorodott el Xiumin majd az órájára pillantott. - Most mennem kell. Fruzsi, vigyáz magadra jó? - adott a fejem tetejére egy puszit mire elvörösödve csak bólintottam egyet. - Szia haver. Vigyázz rá. - ment Kai-hoz lepacsizni majd kiment a kórteremből.
- Szóval? Miért is lökött le az a valaki a lépcsőről? - nézett rám Kai komoly tekintettel.
- N-nem tudom. - hazudtam lehajtott fejjel.
- Hmm... és azt tudod hogy miért tiszta trutyi a kardigánod meg a füzeteid? - emelte fel a zacskót amibe az említett tárgyakat tettem.
Szemeim elkerekedtek és hirtelen nem tudtam mit mondani, végül Kai törte meg a csendet.
- Terrorizálnak igaz? - kérdezte halkan, aggódó hangon miközben végig engem nézett.
Kérdésére csak egy aprót bólintottam mire egy frusztrált sóhajt hallatott és arcát tenyereibe temette.
- Miért nem mondtad el? - kérdezte úgy hogy rám se nézett.
- N-nem akartam ,hogy aggódjatok. - válaszoltam halkan miközben a sírást próbáltam visszatartani,
- És szerinted ma nem aggódtunk érted? Vagy ha ma se derült volna ki és pár nap múlva megint összeestél volna valahol szerinted nem aggódtunk volna? ? - kiabálta el magát dühösen mire kitört belőlem a sírás. - Ezt a mait se tudnánk ha nem ájultál volna el és Xiumin nem hívott volna fel , igaz? - kérdezte de én csak halkan sírtam. - Fruzsi, a húgom vagy és bármi történne veled én abba belehalnék, ugyanúgy mint ahogy apa és anya is. - ült le mellém az ágyra és államnál fogva felemelte a fejem ,hogy a szemembe tudjon nézni. - Mi egy báty feladata? - tette fel a kérdést.
- Hogy megvédje a húgát. - mondtam halkan a szemébe nézve.
- Úgy van! De én is csak akkor tudlak megvédeni ha elmondod ha valami baj van. - mondta mosolyogva ahogy végigsimított az arcomon és letörölte a könnycseppeim.
- Rendben, megígérem máskor elmondom ha történik valami. - mondtam mosolyogva mire elégedett fejjel bólintott. - Viszont... anyáék nem tudhatnak róla. - mondtam mire Kai arcáról eltűnt az elégedett mosoly.
- Fruzsi! Mégis hogy mondhatod ezt? Szó sem lehet róla! - állt fel és úgy ordibált.
- Kai, kérlek! Nem kérek tőled semmi mást csak ezt. Csak ennyit tégy meg nekem, jó? - fogtam meg a kezét de elhúzta azt.
- Mondtam, szó se lehet róla! - válaszolt ahogy fel alá járkált a szobában.
- Én csak gyorsan végig akarom járni az iskolát, nem érdekel mások mit mondanak rólam. És amúgy is, általában csak szavakkal bántanak vagy a cuccaimat rongálják, nem hiszem hogy lesz még egy ilyen eset. Az is lehet hogy ez is csak véletlen volt. - magyaráztam de Kai-t még mindig nem hatotta meg eléggé. - Akkor mit szólsz ehhez? Ha még egyszer történik valami rögtön szólok és te bármikor bejöhetsz elbánni azzal aki bántott. - mondtam mire rám kapta a fejét.
-Még meggondolom. - mondta mire nyitottam volna a szám de egy kopogás félbeszakított.
Résnyire nyílt az ajtó és egy plüss maci feje kandikált be rajta.
- Ebben a szobában találom Fruzsina kisasszonyt? - szólalt meg elvékonyított hangon aminek még így is bármikor felismerném tulajdonosát.
- Igen, itt vagyok. - mondtam kuncogva mire az ajtó teljesen kinyílt és Chanyeol lépett be rajta egyik kezében a mackóval a másikban egy szatyorral.
- Hogy van a mi hercegnőnk? - lépett az ágy mellé nagy mosollyal.
- Channie! - kiáltottam fel örömömben majd gyorsan magamhoz öleltem a fiú. - Most már remekül. Ezeket nekem hoztad? - kérdeztem csillogó szemekkel ahogy a macira és a szatyorra mutattam mire Chanyeol mosolyogva bólintott és a kezembe adta őket.
- Woaw! Köszönöm! - mondtam fülig érő szájjal majd lelkesen a szatyorban kezdtem kotorászni és előhúztam belőle jó sok banánt , gyümölcslevet és a kedvenc csokimat.
Míg én eszegetni kezdtem Kai és Channie is üdvözölték egymást és beszélgetni kezdtek.
- Hogy hogy bejöttél? - kérdezte Kai kíváncsian.
- Ilyen kérdést... Még szép hogy bejövök hisz a legjobb lány barátom van kórházban. - mondta miközben felém pillantott majd kacsintott egyet.
- Na és? Mi is történt pontosan? - kérdezte miközben leheveredett a kanapéra.
Kai-val összenéztünk és már nyitotta volna a száját de én megelőztem.
- Miközben mentem le a lépcsőn valaki véletlen nekem jött és leestem. - válaszoltam mire Channie tekintete aggódóvá vált.
- De ugye már jól vagy? -kérdezte mire mosolyogva bólintottam egyet. - Légy óvatos máskor, és mindig fogd a korlátot ha mész le a lépcsőn! - mondta erélyesen mire elnevettem magam.
- Oppa! Nem vagyok már gyerek. - nevettem.
- Ohh, dehogyis nem. Még csak 17 vagy, majd ha 20 leszel akkor fogsz felnőttnek számítani úgyhogy még vigyázni kell rád. - mondta elégedetten.
- Áh, ebben egyetértünk. - mondta Kai majd lepacsizott Chanyeol-al.
- YAH! Ti mindig mindenben egyetértetek és amúgy is , 18 éves kortól lesz felnőtt egy gyerek szóval jövőre már az leszek! - mondtam erélyesen mire mindkét fiú elnevette magát.
- Igazad van, viszont most bevallottad hogy még gyerek vagy úgyhogy szót kell még nekünk fogadnod. - mondta Channie nevetve ahogy mellém sétált majd összekócolta a hajam.
- AISH!! Menjetek a francba! Utállak titeket! - vágódtam hátra az ágyon majd a párnát az arcomba nyomva kezdtem ordítozni.
- Ejj! Hogy beszélhetsz így az oppáiddal? - kérdezte a nagyfülű, közben megpróbálva visszafogni a nevetést de nehezen ment neki ugyanis a mellette lévő Kai is nagyokat nevetett.
- Ne nevessetek! - pattantam vissza ülőhelyzetbe.
- Yah,itt mi vagyunk azok akik parancsokat adhatnak. - mondta Kai még mindig nevetve.
- Aish!! Megőrülök!! - borzoltam össze a hajam mérgemben. - Nem akartok hazamenni? - kérdeztem szenvedős hangon mire mindketten nevetve megrázták a fejüket.
- Persze, mért is mennétek...szerettek az agyamra menni mi? - kérdeztem de válaszolniuk se kellett ,tudtam rá választ.
A nap további részében nem húzták már az agyam csak beszélgettünk A fiúkat nézve egyszer csak eszembe jutott az álmom amit akkor álmodtam mikor elájultam. Mégis mit jelenthet? És ki volt a végén az a fiú? Hármójuk közül valamelyik? De melyik? Többnél több kérdés kavargott a fejemben amikre egyelőre nem tudtam a választ. Végül a sok agyalás közben egyre jobban elálmosodtam, így mikor kicsit lehunytam a szemem rögtön el is nyomott az álom.
