Szemeimet a nap éles sugarai égették, így lassan nyitogatni kezdtem a pilláim de az erős fénytől csak hunyorogni tudtam. Körülnéztem a szobában és ekkor vettem észre ,hogy míg bal oldalamon Chanyeol aludt , fejét az ágyra döntve , addig Kai meg a jobb oldalamon pont úgy mint a legjobb barátja. Látva őket számon rögtön egy széles mosoly terült el és alig mertem megmozdulni nehogy valamelyikőjüket felkeltsem. Ahogy néztem őket újból eszembe jutott az a furcsa álom amit egyszerűen nem tudtam megérteni de aztán egy idő után elkönyveltem magamban ,hogy az csak egy álom volt és biztos nincs semmi valóság alapja,
Olyan tíz perc telhetett el mikor hirtelen kicsapódott az ajtó és szüleim rohantak be aggódó arccal nyomukban az orvossal. A két fiú ijedten emelte fel a fejét anyáék hangos belépőjük miatt amin jót kuncogtam, és persze a kómás , értetlen arcuk miatt is egyre szélesebb lett a mosolyom.
- Ó kicsim, annyira sajnáljuk hogy tegnap nem tudtunk bejönni hozzád. - lépett anya mellém és olyan szorosan ölelt magához hogy még levegőt is alig kaptam.
- S-semmi baj. - nyögtem alig halhatóan.
- De ugye jól vagy? Doktor úr! Ugye jól van? - nézett először rám majd az orvosra ijedt arccal.
- Igen igen, csupán egy kis agyrázkódása volt és elrepedt pár bordája de ezeken segít pár napi pihenés. Felírtam egy fájdalomcsillapítót mert biztos lesznek azért még fájdalmai de nem vészesek. - nyújtotta át a cetlit édesanyámnak. - Ajánlanám hogy most egy pár napig ne menjen iskolába és ne is vigye túlzásba a mozgást mert akkor hamarabb megszűnnek majd a fájdalmai.
- Rendben. Köszönjük doktor úr. - mosolygott az orvosra majd felém fordult. - Hallottad ezt Fruzsi? 2 hétig nincs foci ,értetted? - mondta ellent nem mondás tűrő hangon.
- MI?? -tágultak ki a szemeim mire anya összeszűkített szemekkel nézett rám, amit meg kell mondjak elég ijesztőre sikeredett. - R-rendben. - nyögtem ki végül lehajtott fejjel.
- Akkor már haza is vihetjük? - kérdezte apa.
- Igen, már le is zártam a kartonjait úgyhogy nyugodtan hazavihetik. Akkor én most távozom. - mondta majd egy meghajlás után elhagyta a kórtermet.
- Fruzsi menj mosd meg az arcod és öltözz át addig mi összepakolunk. -mondta anya miközben felém nyújtotta a ruhát amit hozott magával.
Kérésének eleget téve nagy nyögdécselések közepette kikecmeregtem az ágyból de ahogy elindultam volna egy éles fájdalmat éreztem a bordámnál és hangosan felszisszentem. Hirtelen mindkét karomnál érintést éreztem és mikor felnéztem két aggódó tekintettel találkoztam, Kai és Chanyeol a két oldalamon, karomnál fogva bevezettek a fürdőbe mire hálásan pillantottam mindkettejükre.
Miután magamra hagytak gyorsan megmostam az arcom ezzel felfrissítve magam majd át is öltöztem. Mire végeztem anyáék már teljesen elkészülve álltak az ajtóban így rögtön indulhattunk is. Anya és apa a cuccaimat vitték, Chanyeol és Kai pedig megint csak a két oldalamon belém karolva segítettek az autóig menni.
- Köszönöm fiúk. - mondtam ahogy beültem a kocsiba mire a két fiú csak mosolyogva bólintott egyet.
Miután mindenki beszállt a kocsiba rögtön haza is indultunk.- Ma nem kell bemennem dolgozni úgyhogy otthon maradok veled, jó kicsim? - fordult hátra anya nagy mosollyal.
- Rendben. - válaszoltam.
Az út további részén csak némán néztem ki az ablakon míg a többiek mindenféle témáról társalogtak.
- Én akkor most elmennék aludni egy kicsit. - mondtam ahogy beléptünk az ajtón.
- Rendben kicsim, menj csak. - válaszolt anya miközben végig simított arcomon.
- Aludj jól édesem. - puszilta meg homlokom édesapám. - Fiúk, ti meg készülődjetek suliba! - szólt oda az épp egymást lökdöső pároshoz.
Belépve a szobám ajtaján rögtön az ágyam felé vettem az irányt, majd egy kis nyögdécselés közben lefeküdtem és pilláimat lecsukva szép lassan az álmok mezejére tértem. Megint csak az a furcsa álmom volt amit akkor is álmodtam mikor elájultam. Kai, Chanyeol, Xiumin és az a csók egyáltalán nem hagyott nyugodni. Azt jelentené ez az álom hogy hármójuk közül lesz valamelyik az igazi? De az nem lehet hisz ott van Kai aki a testvérem meg Chanyeol aki a legjobb barátom és Xiumin , ő .... na igen ha ő lenne az akitől azt a csókot kaptam álmomban és ő lenne az igazi akkor lennék a legeslegboldogabb.
Felűlve az ágyon nyújtózkodtam egy nagyot majd felállva az ajtót kinyitva kimentem a konyhába.
A hűtő elé érve megpillantottam egy kis cetlit felragasztva rá amin ez állt, " Sajnálom kicsim de mégis be kellett mennem dolgozni, vigyázz magadra. Puszi anya. "
- Hát akkor egyedül maradtam. - gondoltam magamban miközben kinyitottam a hűtőt ,hogy megnéztem a tartalmát.
Úgy döntöttem egy kis rántottát eszek így kivettem pár tojást a hűtőből majd leraktam a pultra. Felnéztem a polcokra és persze hogy a serpenyő jó magason volt. Szerencse hogy nem voltam a legalacsonyabb termetű,így elkezdtem pipiskedni hogy elérjem de ekkor éles fájdalom nyílalt a bordáimba. Felszisszentem a fájdalomtól de nem adtam fel és még egyszer megpróbáltam. Már majdnem elértem mikor hirtelen valaki megelőzött. Hátra fordultam és egy mosolygós Chanyeol állt velem szemben.
- Hát te? Nem iskolában kéne lenned? - kérdeztem nagy szemekkel.
- Kéne, de mikor épp indúltam volna összefutottam anyukáddal és mondta hogy sajnos be kell mennie a munkahelyére és egyedűl kell hagynia így én felajánlottam hogy vigyázok rád. - mondta még mindig vigyorogva.
- Mi vagy te, bébicsősz? -kérdeztem felhúzott szemőldökkel.
- Pontosan! A mi kis hercegnőnk bébicsősze. - simított végig arcomon mire kirázott a hideg de jó értelemben.
- Na ne bohóckodj! - nevettem el magam majd a kezéböl kikapva a serpenyőt elkezdtem elkészíteni a reggelim.
- Nem hagynád abba a bámulást? - kérdeztem a mögöttem lévő fiút akinek a tekintete már szinte égette a bőrömet.
- Honnan veszed hogy téged nézlek? - kérdezte huncut hangon mire elnevettem magam.
- Ezt meglehet érezni főleg ha ilyen mértékben bámulsz. - fordultam hátra és rákacsintottam.
- Jólvan beismerem, néztelek. - nevette el magát zavartan. - De olyan jó nézni ahogy tevékenykedsz.
- Rendben , megbocsájtok. Neked is csináljak? - kérdeztem ahogy a rántottára böktem.
- Ühüm. Már farkas éhes vagyok. - csillantak fel szemei mire elkuncogtam magam.
- Mért nem lepődök meg a farkas jelzőn... -nevettem. - Akkor viszont adj még pár tojást. - mondtam mire rögtön fel is pattant és kivett a hűtőből 3 tojást és a kezembe adta.
Miután elkészítettem mindkettőnk reggeliét Chanyeol már toporogva várta hogy tányérjára rakjam az adagját, olyan volt mint egy kisgyerek.
Magamnak is kiszedtem egy tányérra majd Channie- val szemben letelepedve elkezdtem falatozni.
Miután mindketten végeztünk Channie elmosogatott helyettem addig pedig én a TV előtti kanapén terültem el.
- Nézzük mi érdekes megy a TV-ben. - ültem fel gyorsan amit nem kellett volna ugyanis megint be nyílalt a fájdalom. - Ahh. - nyögtem miközben az oldalamat fogtam.
- Mi a baj? Nagyon fáj? - termett hírtelen mellettem Chanyeol amitől kicsit megilyedtem.
- E-egy k-kicsit. - mondtam alig hallhatóan.
- Vettél már be a fájdalomcsillapítóból. - kérdezte aggódó tekintettel.
Válaszként csak megráztam a fejem mire rögtön felpattant mellőlem és a konyhába rohant. A farkas képességeinek köszönhetően sokkal gyorsabb mint egy átlag ember ,így pillanatok alatt mellettem termett a gyógyszerrel és vízzel a kezében.
- Köszönöm. - mondtam miután bevettem a kapszulát és visszanyújtottam Channie-nak a poharat.
- Ugyan nincs mit. Ezért vagyok itt. - mondta miközben megsimogatta a hajamat majd kivitte a poharat a konyhába.
A távírányítót a kezembe véve bekapcsoltam a tévét majd az adókat kezdtem szép sorban végignézni hogy hol mi megy.
Pár perc múlva a manó fülű is mellém telepedett. Az egyik csatornán épp egy fogamra való film ment ami az Alkonyat volt, épp tettem volna le a távirányítót mire hirtelen kivette a kezemből és elkapcsolt.
- Yah! Én azt akartam nézni. - mondtam és közben próbáltam elvenni a távirányítót Chanyeol-tól.
- Ne nézd ezt a szart. Hülyeség az egész. - mondta teljesen komolyan.
- Pfff... csak azért nem tetszik mert a lány nem a farkassal jön össze hanem a vámpírral. - kezdtem el duzzogni.
- Egyrészt ja. Másrészt rühellem a vámpírokat. - kezdett egy másik filmet keresni.
- Miért? - kérdeztem kíváncsian. - Találkoztál már olyannal?
- Nem, de az apám igen és ő mesélt róluk egy két dolgot. - mondta egy teljesen új arckifejezéssel amit eddig soha se láttam az arcán. - De többet ne is beszéljünk róla! Már ha rájuk gondolok felmegy bennem a pumpa. - sziszegte idegesen.
- Rendben , hagyjuk a témát, csak nyugi. - fogtam meg karját mire rám emelte tekintetét és az idegességét rögtön felváltotta a nyugodtság.
- Hogy a fenébe tudsz egyetlen érintéseddel olyan nyugodttá tenni minta egyáltalán nem is lettem volna ideges? - kérdezte mosolyogva miközben átkarolt.
- Adottság? - nevettem el magam mire Chanyeol is felkacagott.
- Na jó, mit szólnál ha videójátékoznánk? - kérdezte mire beleegyezően bólintottam.
Chanyeol átrohant a házukba a játékért majd miután visszaért rögtön neki is kezdtünk.
Meglepetésemre csomószor legyőztem Channiet pedig nem gyakran játszok ilyennel. Chanyeol ilyenkor mindig elkezdett puffogni amiken jókat nevettem. Néha még direkt hagytam is győzni ami egy idő után feltűnt neki és akkor azért kezdett mérgelődni. Egyszóval, így hogy Chanyeol itthon maradt velem sokkal jobban telt el a napom mintha egyedül lettem volna. Ezért nagyon hálás voltam neki.
Annyira belelendűltünk a játékba hogy észre se vettük hogy már 3 óra.
- Úristen! Jól eltelt az idő. - néztem tátott szájjal a faliórára.
- El bizony. Kai is mindjárt hazaér. - mondta Chanyeol.
- Chanyeol. - szóltam a fiúnak mire érdeklődve nézett rám. - Köszönöm ezt a mai napot, hogy itthon maradtál velem és elszórakoztattál. Ha nem maradtál volna itt tuti szétuntam volna az életem. - mondtam mire Chanyeol elvigyorodott és elkezdte összeborzolni a hajam.
- Ugyan már, ez természetes, nem kell megköszönnöd. - nevetett.
- Yah! Ne már, a hajam! - próbáltam leállítani de sehogy se ment aztán hirtelen eszembe jutott valami. Mégpedig hogy Chanyeol nagyon csikis.
Ördögi mosoly jelent meg az arcomon majd elkezdtem a csiki hadműveletet. Chanyeol rögtön abba hagyta a hajam borzolását és csak vergődött nevetve mint valami partra vetett hal. Könyörögni kezdett, hogy hagyjam már abba de mivel ő se állt le mikor kértem én is tovább fojtattam. Másodpercek múlva már azt vettem észre hogy én fekszem a kanapén rajtam Chanyeolal aki épp vissza adja az előbbi kínzásom. Hirtelen deja vu érzésem lett és rádöbbentem hogy ez a jelenet benne volt az álmomban. Egyre jobban kezdett összezavarni ez a dolog.
- Talán zavarok? - halottunk meg hirtelen egy nem túl kedves hangot.
Fejemet hátra döntve néztem a mögöttem levő ajtó irányába, így az ott álldogáló mérges tekintetű Kai fejjel lefelé nézett vissza rám.
Chanyeol ahogy meglátta bátyámat rögtön lemászott rólam.
- Nem, dehogyis. - köszörülte meg torkát.
- Chanyeol, mi a fenét gondoltál?! Hisz tudod hogy borda repedése van! - korholta barátját Kai.
- Hirtelen megfeledkeztem róla. Bocsi. - mosolyodott el zavartan mire Kai az orr nyergét kezdte masszírozni.
- Jaj, ne legyél már ilyen Kai! Ha fájt volna akkor úgyis hangot adok neki és akkor Channie is rögtön abbahagyta volna. - mondtam teljes egyszerűséggel.
Mondatomra Kai szak a szemét forgatta majd semmi szó nélkül bevonult a szobájába és magára csukta az ajtót amit csak akkor tesz ha ideges vagy egyedül akar lenni.
- Asszem nincs jó kedve. - mondta Chanyeol mire elnevettem magam.
- Hát ezt jól látod. - ütöttem a vállába játékosan.
Mivel Kai hazajött így mondtam Channienak hogy most már nyugodtan hazamehet mert biztos neki is van egy két dolga még. Nagy nehezen de beleegyezett és hazament ,így én is kicsit letudtam pihenni.
Csak feküdtem a kanapén és néztem a plafont majd miután meguntam úgy döntöttem megyek boldogítani a bátyámat. Felálltam majd gyors tempóval közelítettem meg a szobáját. Be sem kopogva nyitottam be és tekintetemmel rögtön keresni kezdtem, míg meg nem láttam az ágyon kiterülve csukott szemekkel.
- Nem vette észre hogy bejöttem. - mondtam magamban egy ördögi mosollyal. Épp rávetettem volna magam mikor hirtelen megszólalt.
- Meg ne próbáld! - mondta erélyesen még mindig csukott szemmel.
- Aish! Hallottál? - szomorodtam el.
- Nem volt nehéz amilyen lendülettel bejöttél. - mondta ahogy felnyitotta pilláit és rám nézett.
- Majd legközelebb sikerül. - suttogtam hogy véletlenül se hallja. - És amúgy, mi volt suliba? -kérdeztem ahogy leültem mellé az ágyra.
- Semmi említésre méltó. - mondta komoran.
- Valami csak történt ha ilyen komor vagy. - kezdtem bökdösni.
- Csak nincs jó kedvem, ennyi. Most pedig kimennél? - lökte el a kezeimet ami őszintén szolva nem esett valami jól.
- Jólvan akkor pukkadj meg! - förmedtem rá majd kiviharzottam a szobából.
A nap további részét a szobámban töltöttem és laptopoztam. Este még apa és anya bejöttek a szobámba érdeklődni hogy vagyok majd magamra hagytak. Olyan 9 óra körül elmentem lefürdeni és fogat mosni majd az ágyamba fekve el is aludtam.
A további napok gyorsan teltek, egyre kevésbé fájt a fejem meg az oldam így hétfőn már mehettem iskolába.
Kai-val azóta nem sokat beszéltünk csak egy két szót. A kedve továbbra is a béka feneke alatt volt , ezért se kerestem a társaságát. Viszont Chanyeol- al egyre több időt töltöttem. Ő mindig feldobta a kedvem.
Hétfő reggel reménykedve keltem fel hogy aznap megkímélnek az osztálytársak a terrorjuktól de nem sok reményt fűztem hozzá. Gyorsan megmosakodtam és megreggeliztem majd el is indultam az iskolába.
Sétálva az buszmegállóhoz végig olyan érzésem volt mintha valaki követne de akárhányszor hátra fordultam nem volt senki se mögöttem. Kezdtem egyre idegesebb lenni de mikor felszálltam a buszra megkönnyebbülten sóhajtottam fel.
Az iskolához érve leszálltam a buszról és battyogni kezdtem a nagy épület felé.
Hirtelen megint elkapott az érzés hogy valaki követ de pont úgy mint legutóbb most se volt senki se mögöttem.
- Aigoo! Tiszta paranoiás lettem. - ütöttem magam gyengén fejbe majd tovább haladtam.
Beérve az osztályba mint mindig most se vettek rólam tudomást így a padomhoz lépve leültem. 5 perc múlva megszólalt a csengő és utána nem sokkal a tanár is belépett.
Az órák rettentő gyorsasággal teltek és meglepetésemre osztálytársaim sem tettek semmit ellenem.
Az utolsó szünetben kimentem sétálgatni a folyosókra épp egy kanyar előtt voltam mikor hirtelen megint magamon éreztem egy tekintetet. Eszembe ötlött hogyan tudnám lebuktatni így mintha nem is tudnám tovább haladtam majd mikor befordultam a falnak simulva vártam hogy felbukkanjon követőm.
Pár pillanat múlva egy kapucnis Kai jelent meg előttem. Nagy szemekkel néztünk egymásra, én a meglepődöttségtől ő pedig az ijedtségtől hogy lebukott.
- Mégis mit keresel itt? Követsz? - tettem keresztbe magam előtt karomat és néztem rá kérdőn.
- Dehogyis! Az igazgatóhoz jöttem. - vágta rá.
- Akkor nem te követtél azóta hogy elindultam otthonról? - kérdeztem felvont szemöldökkel.
- Nem, mért valaki követett? - kérdezett vissza értetlen arccal.
- Hát lehet csak beképzeltem. - motyogtam. - De amúgy, miért is jöttél az igazgatóhoz? - kérdeztem mire kicsit ledermedt. - Hmmm?
- Majd apáék elmondják. - mondta majd hátat fordítva elindúlt.
- Yah, én tőled akarom tudni! - mentem utána majd mikor elmentem volna két lány mellett azok legnagyobb egyszerűséggel fellöktek.
Egy kisebb sikollyal értem földet és sziszegve vettem tudomásúl hogy sikerűlt felhorzsolni a térdem.
- Jól vagy? - termett mellettem Kai aggódva.
- P-persze. - nyögtem a fájdalomtól.
Kai hirtelen felnézett a két lányra akik még mindig ott álltak kicsit arrébb és minket néztek. Ha tekintettel ölni lehetett volna akkor az a két lány már halott lenne.
Mivel láttam hogy Kai-ban egyre jobban megy fel a pumpa megérintettem az arcát és magam felé fordítottam.
- Nyugi, nincs semmi komoly bajom. Csak egy kis horzsolás. - mondtam mélyen a szemébe nézve.
- Fel tudsz állni? - kérdezte most már teljes nyugodtsággal mire bólintottam.
Bicegve ugyan de tudtam járni. Kai átkarolva kezdett a kijárat felé vezetni mire én megtorpantam.
- Az osztályom arra van. - mutattam magunk mögé.
- Haza megyünk. - mondta teljes egyszerűséggel majd tovább vezetett.
- Mi?? De még van egy órám.
- Járni alig tudsz, szerinted majd így itt hagylak? - kérdezte erélyes hangon amitől kicsit megijedtem így nem ellenkeztem többet.
A kocsihoz érve sziszegve ültem be, majd Kai is helyet foglalt a vezető ülésnél.
- Ezért mondtam el apáéknak. - motyogta halkan.
- Mit mondtál? - érdeklődtem.
- Semmit. - legyintett majd elindultunk.
Hazaérve Kai rögtön leültetett a kanapéra majd berohant a fürdőbe és egy kis elsősegély dobozzal jött vissza.
Leült a velem szemben levő kis asztalra majd a sérült lábam az ő két lába közé helyezte és úgy kezdte el lefertőtleníteni a sebet.
- Ez kicsit csípni fog. - figyelmeztetett.
Fogamat összeszorítva próbáltam kibírni a fájdalmat de még így is kicsúszott egy kis nyüszítés szerű hang a számon.
- Kész is. - mondta majd kicsit megfújta a sebet ami kellemes érzést nyújtott.
- Hiányoztál. - csúszott ki a számon gondolatom mire kezem a szám elé kaptam.
- Ezt hogy érted? Nem mentem sehova. - mondta értetlenül.
- Hát... úgy értem a napokban nem sok időt töltöttünk együtt, sőt még beszélni se beszéltünk. - mondtam halkan a földet pásztázva.
- Ó. Hát... nekem is hiányoztál. - mondta és mintha egy kissé zavarba jött volna de nem voltam benne biztos. - Valamiért nem volt valami jó kedvem a napokban, és elég ingerlékeny voltam. én se értem miért. - mondta ahogy összepakolta az elsősegély dobozt majd a helyére vitte.
- Ha nem tudnám hogy fiú vagy azt mondanám menstruálsz. - kuncogtam.
- Hahahaha, de vicces vagy. - szimulált nevetést. - Gyere, együnk valamit. - indult el a konyhába.
Mondatára azonnal felpattantam majd utána sántikáltam.
Megebédeltünk aztán a nappaliban kezdtünk együtt TV-t nézni addig amíg apáék haza nem értek a munkából.
- Családi kupaktanács, most! - mondta apa ellentmondást nem tűrően.
Mindannyian kiballagtunk a konyhába és leültünk az ebédlő asztalhoz.
Kíváncsian vártam apa miről akar beszélni míg meg nem szólalt.
- Fruzsi, nem fogok köntörfalazni... holnaptól Kai iskolájába fogsz járni. - mondta apa komolyan mire a szemeim kikerekedtek a meglepettségtől.
