Apa és anya mindketten Kai-ra néztek aki csak lehajtott fejjel gondolkozott.
- Ugye nem ...? - kezdtem bele a kérdésembe de Kai közbevágott.
- Elmondtam nekik... mindent. - mondta majd sajnálkozó de egyben bűntudat mentes tekintettel nézett rám.
- Mégis hogy tehetted?! - álltam fel olyan nagy hévvel hogy a szék amin ültem felborult. - Direkt megkértelek hogy ne mond el nekik! Azt hittem bízhatok benned! - ordítottam teli torokból amit a fiú csak némán tűrt.
- Édesem, a bátyád csak neked akart jót úgyhogy ne ordíts vele. - szólt rám édesanyám.
- Úgy van, csak félt téged és nem akarja hogy a végén újra kórházba kerülj. Inkább légy hálás neki. - kezdett bele apám is amit már nem bírtam hallgatni és szó nélkül a szobámba mentem.
Miután ajtómat bevágtam magam után az ágyara fekve kezdtem a plafont nézni és gondolkozni,
- Lehet kicsit eltúloztam a dolgot. Aish, én se értem magam. - borzoltam össze a hajam idegesen. -Mért akartam mindenáron abba a pokolba maradni ahelyett hogy átmenjek egy jobb iskolába ahol talán még barátaim is lennének? Semmi se köt oda akkor mért? - elmélkedtem majd nem sokkal később elnyomott az álom.
Reggel anyám lágy hangjára keltem.
- Kicsim, ébresztő. El fogsz késni az új sulidból. - simogatta hajamat mire a takarót a fejemre húztam. - Még mindig haragszol? - szomorodott el hangja.
- Nem, rátok nem, csak Kai-ra. - válaszoltam miközben levettem a fejemről a takarót és a szemébe néztem.
- De a bátyád csak.... -kezdte védeni de én közbeszóltam.
- Igen tudom, csak nekem akart jót ,de az hogy direkt megkértem hogy ne mondja el nektek aztán mégis megtette nem volt szép tőle. Így hogy bízzak meg benne a továbbiakban? - mondtam csalódott hangon mire anyám nyitotta volna a száját de egy köhögés közbevágott. Mindketten az ajtó felé fordultunk ahol egy hátizsákkal a vállán álló Kai nézett ránk.
Hallotta volna amit az előbb mondtam? -gondolkodtam el.
- Fruzsi, ma Xiumin kísér el az iskolába mert nekem előbb kell bemennem. - mondta majd el is ment.
Mondatát hallva teljesen lefagytam, szemeim csillogtak a boldogságtól és az izgalomtól, számról pedig sehogy se lehetett levakarni a mosolyt.
- A-azt mondta h-hogy Xiumin? - néztem anyámra izgatottan.
- Én úgy hallottam. - válaszolt egy zavart mosollyal.
- OMG! Akkor rohanok készülődni! - pattantam fel és a mosdóba rohantam.
10 perc múlva már harci díszben álltam az ajtóban amin anyukám csak kuncogott,
- Azért még megreggelizni van időd. - mondta miközben odanyújtott egy tányért amin egy pirítós volt és mellé a bögre kakaóm.
Gyorsan elfogyasztottam a reggelit és pont akkor csöngetett valaki. Ablakhoz rohantam hogy megnézzem ki az majd mikor láttam hogy Xiumin ,fülig érő mosollyal rohantam az ajtóhoz.
- Elmentem! - kiabáltam még utoljára az ajtóban majd becsuktam magam után.
- Jó reggelt tök mag! - mondta Xiumin miközben összeborzolta a hajamat.
- Neked is oppa! - válaszoltam pirult arccal.
- Nos... elmagyaráznád nekem ezt az egészet? - kérdezte miközben elindultunk az iskola felé.
- Mégis mit? - néztem rá értetlen arccal.
- Jaj te butus. - pöckölt homlokon. - Hát hogy miért iratkozol át hozzánk. - mondta nevetve.
- Mért? Kai még nem kotyogta el? - kérdeztem gúnyosan míg a fájó pontot dörzsölgettem a homlokomon.
- Nem. Mért, kellett volna? - kérdezte Xiumin felhúzott szemöldökkel.
Válaszán kicsit meglepődtem mert azt hittem Kai az egész bagázsnak elmondta a történteket, de akkor úgy látszik mégse tette. Nagy levegőt vettem és elkezdtem a legelejéről ,hogy a suliban amióta odakerültem mostanáig terrorizáltak és miattuk szereztem a sérüléseim is na meg hogy Kai megtudta és annak ellenére hogy meg kértem ne tegye, elmondta a szüleinknek. Mikor végeztem a kis beszámolómmal Xiumin csak nagy meglepett, sajnálkozó és egyben bosszús szemekkel nézett rám aminek nem igazán örültem.
- Úristen Fruzsi! Ezt eddig mért nem mondtad el? - emelte fel a hangját amitől kissé megijedtem mert nem gyakran kiabál.
- Egyrészt mert nem akartam nagy ügyet keríteni neki csak békében végig járni a sulit másrészt nem akartam apáéknak aggodalmat és gondot okozni. - motyogtam lehajtott fejjel.
- Jaj olyan buta vagy... azzal nagyobb aggodalmat okoznál nekik ha minden nap valami sérüléssel mennél haza, a lelki gondokról ne is beszéljünk. - mondta egy nagy sóhajtás kíséretében.
- Igen, anyáék is ezt mondták. - válaszoltam halkan.
- Még jó, hogy Kai nem tartotta be az ígéretét.
- Mi? Te is ezt tetted volna a helyébe? - emeltem fel a fejem mondatára.
- Még szép! Szerintem a srácok közül mindenki ezt tette volna. - válaszolt rám pillantva szeme sarkából. - Mindannyiunknak rettentő fontos vagy és egyikünk se hagyná hogy szenvedj. Ráadásul Kai a testvéred. Milyen báty lenne ha hagyná hogy tovább szenvedj abban a pokolban?
Válasza kicsit elgondolkodtatott és egyre jobban bűntudatom lett amiért úgy viselkedtem Kai-val. Hisz ő tényleg csak engem akart megóvni azoktól a lelki és testi sebektől amiket ott szereztem. Elhatároztam hogy ma mindenféleképp bocsánatot kérek tőle és megköszönöm hogy így gondoskodik rólam.
Gondolataimból Xiumin hangja térített vissza.
- Itt is vagyunk. - állt meg az iskola óriási kapui előtt.
- Woaw ez gyönyörű! - néztem tátott szájjal az épületet.
- Örülök hogy tetszik. Gyere menjünk be. - fogta meg a kezem és húzni kezdett befelé. Kezeinkre nézve rögtön éreztem hogy elönt a forróság, igaz nem láttam, de lemertem volna fogadni hogy még a paradicsomnál is vörösebb lettem.
Belépve az iskola bejáratán egy fülig érő mosolyú Chanyeol és Baekhyun várt minket.
- Végre itt vagytok. Üdv az iskolánkban kis hercegnőnk. - jött oda Channie és úgy kezdett el szorongatni hogy azt hittem megfulladok.
- Jah! Yoda, nézd már mit csinálsz szerencsétlennel, mindjárt megfullad! - csapta tarkón Baekie.
- K-köszönöm oppa. - kapkodtam levegő után.
- Jól vagyok ne aggódj, csak azt azért ne felejtsd el hogy én nem vagyok farkas, nem vagyok olyan erős mint ti. - veregettem meg a vállát nevetve.
- Ezért nem értettem egyet ezzel az egésszel. - motyogta orra alatt Xiumin és mivel nem értettem kérdőn fordultam felé.
- Mit mondtál? - kérdeztem de csak mosolyogva legyintett egyet.
- Gyere felkísérünk az igazgatóiba. - jött mögém Baekhyun és tolni kezdett egy irányba.
Felmentünk pár lépcsőn majd az egyik folyosón befordultunk és megálltunk egy ajtó előtt amin egy " Igazgatói iroda" feliratú tábla állt.
Félénken néztem a fiúkra akik csak elnevették magukat.
- Ne félj, nem fog megenni. Csak elmond meg kérdez pár dolgot. - nyugtatott Chanyeol.
- Rendes az öreg, ne aggódj. - veregetett vállon Baekie is. - Viszont mi menjünk mert mindjárt csöngetnek. - nézte meg az időt telefonján.
- Rendben. Ügyes légy picur. Majd még találkozunk. - villantotta rám még utoljára a mosolyát Chanyeol majd elballagtak.
Még egy pár másodpercig szemeztem az ajtóval majd nem túl határozottan bekopogtam. Amint meghallottam a "Gyere be." választ kezemet a kilincsre téve nyomtam le azt és tártam ki az ajtót.
Belépve az igen hangulatos kis irodába megcsapott egy igen ismerős illat, de azon ,hogy honnan volt az már nem volt időm gondolkodni.
- Jó napot kívánok! Kim Haeyoung vagyok de mindenki csak Fruzsinak hív. - hajoltam meg bemutatkozásom közben.
A már elég őszes hajú férfi lassan emelte fel fejét és vezette tekintetén rám az előtte lévő papírokról, de mikor tekintetünk találkozott szemei kikerekedtek és korát meghazudtoló gyorsasággal pattant fel a székéből.
- Viki! - nézett rám meglepődött és egyben boldog tekintettel.
- Öhm... azt hiszem összekever valakivel. Mint mondtam az én nevem Fruzsi. Kim Jongin családja fogadott örökbe és adtak nekem egy koreai nevet is de a Fruzsit jobban szeretem. - válaszoltam értetlenül.
- Ó sajnálom, nagyon hasonlítasz valakire. - mondta kicsit csalódottan. - Gyere és foglalj helyet. - mutatott a vele szemben levő kényelmesnek tűnő fotelra.
Úgy tettem ahogy mondta és leültem vele szembe és vártam mi fog történni.
- Hogy őszinte legyek , nem igazán tartottam jó ötletnek ,hogy ebbe az iskolába járj de mivel apukád jó barátom belementem. - kulcsolta össze ujjait az asztalon.
- És megtudhatom ennek az okát? - érdeklődtem kíváncsian.
- Ember vagy. - adta a tömör választ.
- Tessék? - néztem rá felhúzott szemöldökkel.
- Tudod ezt az iskolát én hozam létre az olyanoknak mint a családod, farkasoknak és alakváltóknak. - magyarázta meg a helyzetet amit eddig nem tudtam így nem kicsit lepődtem meg. - Biztos hallottad már a családodtól hogy ha egy vérfarkast elkap egy irtó hatalmas düh akkor könnyen elveszti a fejét és akár ártatlan embereket is bánthatnak vele. Ezért hoztam létre ezt az iskolát hogy az ilyen dolgokat elkerüljük. Most már érted mért nem tartottam jó ötletnek? - nézett mélyen a szemembe.
- Igen, de nem kell aggódnia , már 5 éve élek közöttük és eddig sose támadtak meg. - válaszoltam teljes nyugodtsággal.
- Rendben, csak aztán a jövőben se történjen semmi. - mondta komoly hangon. - A 102-es lesz az osztálytermed. Bármi probléma van keress meg. - nyújtott mosolyogva nekem pár papírlapot meg egy kis füzetet ami valószínűleg az ellenőrzőm volt.
- Köszönöm. Viszont látásra. - álltam fel majd miután meghajoltam kiléptem az ajtón. - Akkor most keressük meg a 102-est. - sóhajtottam majd fordultam volna balra mikor észrevettem a falnak támaszkodó Kai-t.
- Hát te? Nem kezdődött már el az óra? - kérdeztem karba font kézzel.
- De. Kikéreckedtem mosdóba. - vonta meg a vállát.
- Ahha... , akkor ha már itt vagy a 102-es teremhez vezethetnél. - mondtam majd elindultam.
- A 102-es a másik irányba van. - mondta Kai és mivel háttal álltam neki nem láttam de biztos voltam benne hogy mosolyog.
- Khmm... ezért mondtam hogy vezess oda. - mondtam elvörösödve miközben vissza fordultam és együtt elindultunk a jó irányba.
Ezek után abbamaradt közöttünk a társalgás ami egyre kellemetlenebb lett így itt volt az idő a bocsánat kérésemnek.
- Szeretnék bocsánatot kérni tőled. - mondtam lehajtott fejjel és éreztem hogy rám pillant de nem szólalt meg így fojtattam. - Hülye voltam, nem kellett volna annyira felkapnom a vizet hisz csak nekem akartál jót. Mindenben igazatok volt úgyhogy sajnálom és köszönöm hogy gondoskodsz rólam. - fejeztem be egy huzamra.
- Szívesen de igazság szerint én is tarthattam volna a szám és megoldhattuk volna anélkül ,hogy anyáék megtudták volna. - mondta mire felemeltem a fejem és a szemébe néztem.- Nem, jobb is így szerintem. - mosolyodtam el. - Akkor szent a béke? - nyújtottam felé a kezem amit el is fogadott.
- Szent. - bólintott egyet mosolyogva.
Pár perc múlva oda is értünk a terem elé majd miután Kai-val elköszöntünk egymástól bekopogtam majd beléptem a terembe ahol épp egy lányt mutatott be az osztálynak a tanárnő.
- Ő itt az egyik új osztálytársatok , Park BoMi. Kérlek mondj pár szót magadról. fordult felé mire a lány elmondott néhány fontos dolgot magáról, közben a tanárnő intett nekem hogy menjek oda mellé.
Miután végzett a bemutatkozással én kerültem sorra.
- Ő itt pedig Kim HaeYoung. Te is mondj pár szót ha kérhetem. - mosolygott rám kedvesen a tanárnő.
- Sziasztok. Kim HaeYoung vagyok de mint látjátok nem koreai vagyok ezért jobban szeretem ha az igazi nevemen szólítanak ami pedig Fruzsi. Remélem jól kifogunk jönni egymással. Kérlek bánjatok jól velem. - hajoltam meg beszédem közben.
- Rendben, akkor válasz magadnak egy színpatikus helyet és ülj le. - mondta a tanárnő mire a szemem az üres helyeket kereste de nem tartott sokáig ugyanis kiszúrtam Sehun-t és Tao-t ahogy eszeveszetten integetnek és a Sehun mellett lévő szabad helye mutogatnak. Számra rögtön egy hatalmas mosoly görbült és elindultam két barátocskám felé. Amint helyet foglaltam mindkét fiú fogott az alkalmon és jól összeborzolták a hajam ezzel kimutatva mennyire örülnek nekem.
- Yah! - suttogtam nevetve mire csak kuncogtak egyet.
Miután az első óra eltelt a fiúk úgy döntöttek hogy kimennek az udvarra ahova persze engem is elcibáltak.
- Nézzétek, ott vannak Luhanék. - mondta Sehun miközben egy fa alatti pad részre mutatott majd rohanni kezdett legjobb barátja felé. Tao-val szép nyugodtan sétáltunk oda a társasághoz majd leültünk a padra.
- Héy királylány, milyen volt az első órád? - jött oda Chanyeol is mögötte Kai-val, Xiumin-nal és Baekhyun-nal.
- Egész jó, eddig mindenki kedvesnek tűnik. - mosolyodtam el. - Amúgy... jó hogy szóltatok hogy ebben a suliban mindenki farkas meg alakváltó. - fontam keresztbe karjaim mellkasom előtt sértődötten.
- Jah... azt hittük tudod. - nevetett zavarában.
- Hát képzeld okoska, rosszul hitted. - csaptam össze a tenyerem egy gúnyos mosoly kíséretében.
- Yah! Ugye nem felejtetted el ki az idősebb? - pöckölte meg a homlokom ahova sziszegve kaptam a fájdalomtól.
Erre minden fiú nevetni kezdett de az én tekintetem leragadt Xiumin-on. Imádtam mikor nevetett így érthető volt hogy most se tudtam levenni róla a szemem.
A bambulásomat egy vékony hang szakította félbe.
- Oppa! - ugrott nyávogva Xiumin nyakába a másik új lány, Park BoMi. - Úgy hiányoztál! - fordította maga felé a fiút majd megcsókolta.
Ezt a jelenetet látva a szívem teljesen összeszorult és mérhetetlen düh és féltékenység lett úrrá rajtam. A szemeim már kezdtek könnybe lábadni de visszafojtottam az előtörni készülő sírást.
- Hé, te mit keresel itt? - nézett Xiumin meglepődötten a lányra miután elváltak egymástól.
- Beiratkoztam. Hát nem csodás? Így többet együtt lehetünk. - mondta csillogó szemekkel.
- Khmmm!! - köszörülte meg a torkát Kai. - Mi is megtudhatjuk ,hogy ki ez a hölgyemény? - kérdezte és mintha kicsit idegesnek tűnt volna.
- Öhm... még nem most akartam közölni veletek de ha már így alakult nincs mit tenni. Ő itt a menyasszonyom Park BoMi. - húzta ölelésbe a lányt.
Ennél a pontnál szakadt el a cérna és már nem tudtam visszatartani az előtörni készülő könnycseppjeim.
