1. rész

Reggel a napsugarak kellemes melegségére keltem. Felülve ágyamon kidörzsöltem szememből a maradék fáradtságot majd miután felpattantam kimentem a nappaliba. Senki se volt ott így a konyha felé vettem az irányt.
- Jó reggelt. -üdvözöltem mosolyogva édesanyám.
- Szia kicsim. Hogy aludtál? - kérdezte miközben az ebédhez szükséges zöldségeket pucolta.
- Remekül. - mosolyogtam majd a kakaómba kortyoltam. - Segítsek? - kérdeztem.
- Nem kell kincsem de azért köszönöm. - válaszolt majd végig simított arcomon.
- Apa hol van? - kérdeztem ahogy körbenéztem a házban.
- Kint focizik a fiúkkal. - válaszolt mosolyogva anyám mire felcsillantak a szemeim.
- Fociznak??? És nekem nem szóltak? - ugrottam fel a székről majd a fürdőszobába siettem ahol gyorsan megmosakodtam majd a szobámba rohanva gyorsan átöltöztem.
- Elmentem, majd jövök. - rohantam oda anyámhoz még egy puszi erejéig majd kirohantam és a foci pálya felé vettem az irányt.
Mikor odaértem mind a 12 fiú apámtól próbálta elvenni a labdát de olyan gyors és cseles volt hogy egyiküknek se sikerült,még Kai-nak és Xiumin-nak se sikerült pedig ők voltak ketten a legjobb focisták a bandában. Ördögi mosoly jelent meg az arcomon ahogy egy terv ötlött a fejembe.
- Apaaaaa!!!!! - szaladtam villám gyorsasággal az említetthez aki erre megállt és rám kapta tekintetét. Kai kihasználva a helyzetet a labdához sprintelt és kirúgva apa lába alól megszerezte azt.
- Yaah! Ez így nem fer! - toporzékolt apa mire mellé lépve ölelgetni kezdtem.
- Ezt mire érted? - kérdeztem huncut tekintettel.
- Tudod azt te jól. Összeesküdtetek ellenem. - karolt át a nyakamnál szorosan majd Kai-t is ugyanígy húzta magához.
- E-engedj el. Megfojtasz. - mondtam nehézkesen majd a többi 11 nevetgélő fiú felé pillantottam. - N-nem segítenétek? - kérdeztem kiskutya szemekkel.
- Fiúúúk! - már Kai se bírta.
- Ahjussi,szerintem megtanulták a leckét. - mondta Suho nevetve.
- Na jó, menjetek de legközelebb nem kíméllek titeket. - engedett el minket majd az újával próbált befenyíteni minket. - Anyátok mit csinál? - kérdezte csípőre tett kézzel.
- Főz. Mehetnél segíteni neki egy kicsit. - vigyorogtam rá mire egy hajborzolást kaptam válaszul.
- Yaaah! Apaa! - kiabáltam utána de ő csak nevetve intett egyet.
- Jó vagytok srácok? - lépett mellénk Chanyeol nevetve a hasát fogva.
- Mint látod túléltem , de nem a te segítséged miatt. - pufogtam mire Chanie az arcomba csípett egyet.
- Áhhh!!! Élvezitek a kínzásom? - szenvedtem hangosan majd Kai-hoz fordultam,
- Oppa! Te hagyod ezt? Bántják a húgod, tégy ellene valamit! - rázogattam a karját.
- Sajnos meg van kötve a kezem. - tárta szét a két kezét somolyogva.
- Mi? Nem is! Most direkt akartok felhúzni? - toporzékoltam úgy mint legutóbb apa mire a két fiú összenézett.
- Mi? Dehogy! - mondták egyszerre mire én a hajamat tépve hagytam ott őket.
Hirtelen meglátva Xiumint ahogy egyedül ül a padon kaptam az alkalmon és odasiettem hozzá. Ahogy mellé ültem rám emelte tekintetét és egy kedves mosoly jelent meg arcán.

- Elfáradtál oppa? - kérdeztem szemeibe nézve.
- Egy kicsit. Apátok komolyan nem semmi egy ürge. Olyan gyors mint a villám. - ivott bele a palack vízébe.
- Hát igen. Legyőzhetetlen. De biztos vagyok benne hogy egyszer sikerül elvenned tőle a labdát. - mosolyogtam rá közben pedig a pólóm szélét gyűrögettem.
- Örülök hogy így gondolod. - simogatta meg a hajam mire a szívem óriási tempóban kezdett verni. - És suliban mi a helyzet? - kérdezte mire a mosolyom rögtön lehervadt az arcomról. - Történt valami? - kérdezte aggódó tekintettel mire én felvettem egy áll mosolyt és megráztam a fejem.
- Nem, minden a legnagyobb rendben. - hazudtam mire Xiumin tekintete nyugodtabbá vált.
- Bármi van szólj csak nekem, rendben? - kérdezte miközben megfogta a kezem, válaszul csak vörös fejel bólintottam egyet. - Most viszont megyek mert van még egy két elintézni való dolgom. - mondta majd felállva mellőlem elment.
- Mi van paradicsom fej? - ült le mellém Kai fülig érő szájjal.
- Semmi. És veled tejbetök? - kérdeztem komoly ábrázattal.
- Ma randim lesz. - lengetett meg előttem vigyorogva egy cetli papírt amin egy telefonszám volt.
- Ó jaj... szegény lány. - vágtam aggodalmas fejet mire Kai elfintorodott.
- Féltékeny vagy? - kérdezte előre meredve mire belőlem kitört a nevetés.
- Én? Féltékeny? Ugyan ne röhögtess már mégis miért lennék én féltékeny? - kérdeztem nevetéstől fuldokolva.
- Igaz, neked ott van Minseok herceg. - mondata végére hangját elvékonyította mint egy lány.
- Én nem is így beszélek. - fontam keresztbe a karomat.
- Ó dehogyisnem. - nevetett Kai mire egy erős öklössel jutalmaztam a karját. - ÁÚÚÚ! Mi a francot csinálsz te némber? - förmedt rám ahogy karján a fájó pontot dörzsölgette.
- Így vágok vissza a bunkóságodra. És némber az eszed tokja! - ordítottam rá majd elviharoztam. A kedvenc búvóhelyemre felé igyekeztem ahova mindig akkor mentem mikor valakivel összevesztem vagy épp magányra vágytam hogy gondolkozhassak.

Meglátva a hintát oda szaladtam majd ráhuppanva ringatni kezdtem magam.

- Hülye tökfej! - kezdtem szidni Kai-t ezzel levezetve a mérgemet. - Szerencséd hogy visszafogtam magam különben szétpüföltem volna azt a helyes pofidat. - pufogtam hangosan majd egy neszt hava felkaptam a fejemet. Kyungsoo állt előttem zsebre tett kezekkel.

- Már megint min vesztetek össze? - kérdezte ahogy közelebb sétált. 

- Azon hogy egy hülye seggfej! Néha ki nem állhatom! - szűrtem fogaim között. 

- Máskor meg ő a mindened. - mondta mosolyogva.

- De az egyre ritkább. - mondtam mufurc arccal. 

- Lehet Kai néha tényleg seggfejül viselkedik de attól még nagyon szeret téged. Mindig is ilyen személyisége volt de ezt te is jól tudod hisz már 5 éve itt vagy. Próbálj meg nem minden mondatára odafigyelni és akkor majd meglátod hogy sokkal jobb lesz. Ő lesz majd az idegbeteg hogy nem tud állandóan felbosszantani. - nevetett Soo hangosan és ahogy belegondoltam a dühöngő Kai-ba én se tudtam visszafogni a feltörekvő nevetést.

- Köszi oppa. Sokkal jobb kedvem lett. - mondtam majd felállva megöleltem őt. Miután kezeit megéreztem hátamon mosolyogva váltam el tőle és hazafelé vettem az irányt.

A nap további részét a szobámban töltöttem tanulással ami közben egy idő után elbóbiskoltam. 8 órakor ébredtem fel és mivel ki voltam száradva a konyhába mentem. Mikor beléptem az ajtón Kai nézett rám nagy szemeivel az pultnál ülve. 

- Hol voltál egész nap? Reggel óta nem láttalak. - kérdezte miközben a zabpelyhét ette. 

- Tanultam és közben elbóbiskoltam. - adtam az egyszerű és komor választ ahogy a hűtő elé léptem. - Randid hogy ment? - kérdeztem ahogy kitártam a hűtő ajtót majd belekortyoltam az ásványvízbe. 

- Elment. - válaszolt Kai ugyanolyan egyerűen és komoran. 

- Az jó. - csuktam be a hűtőt majd vissza indultam a szobámba de mielőtt még kiléptem volna a konyha ajtaján Kai keze visszahúzott és maga felé fordított.

- Fruzsi, nézd... sajnálom amiket reggel mondtam. Nem akartalak megbántani. - mondta szomorú , sajnálkozó tekintettel.

- Megbocsájtok oppa. De következő alkalommal nagyot kapsz. - mondtam mosolyogva majd magamhoz öleltem. Éreztem ahogy megfeszül közöttem, majd lassan feloldódva ő is hátamra tette kezét és szorosan ölelt magához. Pár per múlva hirtelen több ember ölelését is éreztem. Fejem felemelve vettem tudomásul hogy anya és apa is csatlakozott meghitt ölelkezésünkhöz.

- Nem idéz el bennetek ez egy régi emléket? - kérdezte anya mire mosolyogva emlékeztem vissza arra a napra mikor befogadott a Kim család. 

- De. - mondtuk mindannyian egyszerre mire elkuncogtuk magunkat. 

- Na de most már ideje lenne lefeküdnötök hisz holnap iskola. - húzódtunk el egymástól majd mindenki jóéjtot kívánva elvonult a saját szobájába. 

- Holnap új nap ,újabb megaláztatások, újabb szörnyű pillanatok. - suttogtam az ágyamban fekve a plafont nézve majd szemeim lehunyva álomba szenderültem.